Érdekes hogyan változik az emberek kapcsolata az istenivel. Régen azt adták oda böjtben, ami fontos volt. Az ünnepi és tápláló húst, amit előtte maguk neveltek, a táncot, a mulatozást, a vigasságot, a gyönyörű testiséget.
Ma szívesebben ajánljuk fel gyengeségeink. Majd kevesebbet netezek. Kevesebbet káromkodok. Nem eszek annyi édességet. Talán elfelejtettük, hogy ajándékba szépet és értékeset illik adni, nem mohóságot, torkosságot, mértéktelenséget.
Talán kicsit összezavarodtunk, mi is a valódi érték. Elfelejtettünk táncolni. Szívből, csupán a tánc öröméért. Felnőttként is együtt játszani, nevetni, énekelni. Elfelejtettük a nehéz élet sóját, a humort, könnyedséget. Az egységben megélt gyönyört, a vágyakozó csendességet.
Lehet most egy ideig várnunk kellene. Megvárni, míg újra megtanulunk tartalmasan élni.
Szebb lenne abból adni.
