NŐ

Az oldalamat nézegetve talán arra gondolsz, milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen természetes könnyedséggel élem meg hagyományainkat és nőiségem. Kétségkívül igaz, hogy ez a két dolog mindig is életem fókuszában volt, csakhogy sokáig hiányként, nem erősségként. „Jól funkcionáló férfiként” éltem éveken át. Semmit nem tudtam testem és lelkem női aspektusairól. Mindig egyenletesen és tökéletesen teljesítettem, gyorsan másztam felfelé a ranglétrán, és hadra fogható voltam bármely kiélezett szituációban. Voltaképp meg is veregethettem volna a vállam, ahogy a társadalom is teszi ezt velünk nőkkel, csakhogy a tükörbe nézve egyre hangosabban sikoltott bennem: „Ki ez az ember? Hová tűnt belőlem a nő? Van még innen visszaút?” Úgy éreztem, áthidalhatatlan távolságot teremtettem lényem és nőiségem között. Nem tudtam, vissza lehet-e még erről a pontról fordulni, de végül belevágtam, hogy megismerjem és meggyógyítsam önmagam. Sok mindent kentem sebeimre, de semmi nem enyhítette őket úgy, mint a női örökség. Szép lassan újból felfedeztem ünnepeinket, hagyományainkat, és ősi női tudásunk ezer színét. Aztán egyik reggel, ahogy a tükör elé álltam, egy nőt pillantottam meg. Még gyenge volt és törékeny, de a szemében már láttam, újra emlékszik rá, kicsoda ő, és mindent megtesz majd, hogy más nők is újra emlékezzenek. Ezt ígérem most Neked is.

Szeretettel,

Dia