NŐ

Gondolkodtál már rajta, hogy mi vonz egy-egy vidékben? Hogy mi hajt újra és újra az erdőbe füveket szedni, fákkal suttogni? Mi hív varrni, szőni, hímezni? Kosarat fonni karcsú vesszőből, cipót dagasztani, gyertyát mártani álom havára?

Én nagyon sokat.

Régen azt hittem, szeleburdi módon ide-oda kapok, túl sok minden érdekel. Ma már tudom, hogy mindez egy tőről fakad. Abból a tiszta forrásból, mely nem tűri maga körül a hitványt és a látszatot, és visszavágyik önnön tiszta eredetébe.

És aki saját lelkébe kíván alászállni, az előbb-utóbb hármasúton, vagyis hármas útelágazáson találja magát. A látszat ellenére nincs rossz döntés, minden ösvény ugyanahoz a célhoz vezet, önmagad színe elé. Ami más, az a próbatétel, ami az úttal jár.

Ha vándorlásod során jól esne a segítség, gyere el ide, én itt várlak majd. Nem ismerlek téged, de ismerem a nőt. Nem tudom, te milyen árnyakkal viaskodsz, de tudom, hogy régi idők asszonyai mivel űzték el őket. A feltett kérdésedre a választ csak te mondhatod ki, de én annyi mindent szeretnék neked elmesélni.

Azt, hogy nem kell mindent magadtól kitalálj, hogy nők évezredek óta gyűjtik tapasztalataikat és bölcsességüket, hogy ezek mind ott vannak ünnepeinkben, hagyományainkban, rítusainkban, hogy ha megismered és megérted őket, akkor neked is iránytűt adnak majd. Indulj el bátran! Női örökséged fog kísérni az úton.

Szeretettel,

Dia