Nézd milyen egyformák vagyunk. Ugyanazok az érzések bújnak meg bőrünk alatt. Tenyereinken futó sorsvonalaink egy forrásból erednek, a mindent átható ősi forrásból, és mint megannyi patak futnak tova saját tengerük felé.
Add a kezed NőVérem!
Mert erős vihar tombol, a föld megmozdul alattunk, Isten helyett már ember ítél, önzönvíz mossa tájaink. Könnyek ezek, Föld Anya siratja gyermekeit. Mi hajdan egy volt, most széthullik. Add a kezed, hátha a világot átkarolva, együtt össze tudjuk tartani.
Add a kezed NőVérem!
Hét nap és hét éjjel vándorlunk majd erdőnkben. Te táncra perdítesz engem, elénekled anyád dalát, én útifüvet teszek sebedre, és betakarlak a csillagos éggel míg alszol. Baba Jaga kunyhója már látszik a fáklya fényénél.
