Tanítok és tanulok. 🌓 Tanulom, hogyan legyek béke egy háborgó világban. Tanulom megállítani a szívem, hogy csak a tiéddel együtt dobbanjon. Tanulom az elemit: a "kell"-t, a "fáj"-t, de tanulom ezt oldani is, egyetlen, az időből kiszakított ölelésben. És tanulom a legnehezebb leckét, kibogozni hol kezdődsz te, és hol érek véget én. Mert egyszer majd menni szeretnél, és most még nagyon félek. Nem tudom, hogy a megállított szívem tud-e majd újra verni, ha nem hallja esténként a tiéd ritmusát.
De amíg itt vagy velem, amíg egyek vagyunk, ígérem, mesélek neked. Mesélek királyokról és királynőkről, titkos nyelvet beszélő állatokról és növényekről, csillagösvényről, égig érő fáról, mely benned gyökerezik. Mesélek múltról és jövőről, teremtőről és teremtettről, a gondolat erejéről és a megsejtés hatalmáról, könnyű estékről és nehéz hajnalokról. Elmesélem, hogy mindig van újra. Hogy amíg felkel a nap, addig mindig lehet. Hogy a mese attól szép, hogy a végén mindig minden jóra fordul. És elmesélem a szívemnek legkedvesebb mesét is: mesélek rólad és rólam. Éjjelente belesuttogom a szíved legvédettebb szegletébe, hogy onnan vigyázzon rád. A legtisztább, legigazabb történetet, amit egy anya elmondhat.
