Mi az, aminél nincs nőibb, mégsem anyától születik? Ami képes újabb és újabb alakokban felbukkanni, úgy, hogy közben végig megőrzi eredeti magját, átörökítve azt egy következő létbe?
A NŐI SORS.
A női sors a természet formáit veszi fel. A vízben van, a fában van, a szél fújja el, tűzként fénylik, vagyis a tájban van, az ősök földjében. Őseid, elődeid élete és öntudata ez, mely saját önarcképére formálta a földet. Ez a női hagyaték, ami nem tud elveszni, ami bennünk él, mindegy hány generáció során kell újabb és újabb formákat felvegyen.
Amint erre ráeszmélsz, a dombokban meglátod a kemény munkában meghajlott hátakat, a patakokban nagyanyád soványka kezének ereit, az ablakba rakott muskátliban a kapaszkodót, egy tisztességes élethez.
