Ünnepnapok emlékét. Áldott és pompás napok pillanatait, melyekben összefonódott és egy saját, titkos világban egyesült a templomi imádság egy biztonságot adó szava, egy szívnek kedves dal finom hajlítása, és a kedves kezének melege, melyet tánc közben érzett derekán.
De jelentette saját keze munkáját, ügyességét, büszkeségét. A jóleső, bizsergő érzést, hogy tündöklő ékévé tud válni a világnak.
Benne hordta rangját, családját és Istenét. A gyöngyök vörös színének árnyalatai pedig kiárulták megélt éveinek számait, melyeket hol büszkén, hol kissé pirulva viselt.
De akármit is hoztak a napok, hallotta benne édesanyja és nagyanyja szavait, hogy a kör szent, a kör megvéd, a kör eredet és teljesség. És ha nem is mindig tudta pontosan ez mit jelent, ő is így mesélte lányának.
